Raymond Smullyan: Sherlock Holmes sakkrejtélyei

Ezek a sakkfeladványok jellegzetes detektívrejtélyek. Nyomozni kell az ügyükben! Valamennyit a detektívregényekből ismert „krimi-logika” jellemzi, és Holmes ezeket a rejtvényeket már csak a hangulatuk miatt is érthető rajongással kezeli. Szerencsénknek mondhatjuk, hogy Holmes oly tündökletesen vezeti le a rejtvényeket a könyv I. részében, hogy aki csupán a sakklépéseket ismeri, az is élvezettel követheti a fejleményeket. Így, mire a II. rész elkövetkezik, az Olvasó egy kicsit szakértője lesz már az elemző feladványok mindenféle típusának — és várhatja az újabb változatokat. Kalandregény következik ekkor: Marston kapitány elrejtett kincsét kell Holmesnak előkerítenie, természetesen az elemzés eszközeivel, ám közben egy különös kettős gyilkosság ügye is megoldásra, sherlocki zsenialitásra vár.

Részlet a könyvből:

"– Mi lenne, ha elbóklásznánk a sakk-klubba? – mondta Holmes egy szép napon, kora délután.
– No de Holmes! – kiáltottam lelkesen. – Hát maga egyáltalán vonzódik a sakkjátékhoz?
– Magához a hagyományos sakkhoz nem kimondottan – nevetett Holmes. – Mint ahogy eleve nem nagyon nevelődtem játékokon, általában sosem játszom.
– Jó, de akkor… ez egyre érdekesebb, mert mi a sakk – ismételtem el –, ha nem játék?
– Holmes arca elkomolyodott. – Vannak bizonyos sakkrejtélyek, Watson, problémák – mondta aztán – melyek ugyanolyan kihívást jelentenek az analitikus elmének, mint az élet elemzendő kérdései. Mi több, ezeket a rejtvényeket igen tanulságosnak és hasznosnak látom az elme csiszolására… és egyáltalán nem esnek távol a gyakorlat almafájától.
– Meséljen erről – kértem.
–Nos, Watson, amire én gondolok, a következő: a valódi sakkjátszmákban a felek minden figyelme a jövőre irányul. A világos bábok vezetője csakúgy, minta sötéteké, a maga kedvére akarná alakítani a jövőt. A legtöbb szokványos sakkfeladványban is erről van szó… tudja, ugye, világos lép és ennyi meg ennyi lépésben mattot ad… a jövő feletti uralomról. Mármost minden elismerésem e sakkfeladványok értékesebbjeié, mert akadnak köztük igazi műalkotások, ám bennük kifejezésre jutó stratégiák az én munkám szempontjából nem sokat jelentenek."